Szathmári Ildikó:
    Adatok Északkelet-Magyarország kora bronzkori történetéhez. A Makó- és a Nyírség-kultúra településnyomai Tiszalúc–Sarkadon

     Az utóbbi évtizedekben megjelent, a magyarországi kora bronzkorral foglalkozó tanulmányok jelentõs hányada általában olyan elméleti–kronológiai kérdéseket boncolgat, melyek sok esetben nélkülözik a nagyobb, hiteles anyagokra épülõ tipológiai megalapozottságot. A gyakran szórványos vagy csak részben feldolgozott, illetve „kiemelt" régészeti forrásanyagok még jobban erõsítik a kutatók különbözõ szempontú hipotéziseinek sokszínûségét. Szerencsésnek mondható ugyanakkor, hogy az elmúlt évek nagy felületeken történõ régészeti feltárásai újabb és nagyobb hiteles forrásanyaghoz juttatták a kora bronzkorral foglalkozó kutatókat is.
     A Tiszalúc–Sarkadon elõkerült kora bronzkori telepleletek részletes közlését két okból is fontosnak vélem. Egyrészt – figyelembe véve a makói kultúráról ezideig megjelenteket – úgy tûnik, hogy a tiszalúci telep a ritkábban elõforduló, nagyobb telepek sorába tartozik. Másrészt az itt gödrökbõl elõkerült makóI, illetve Nyírség-kultúrához tartozó emlékanyag alapos elemzése közelebb vihet bennünket az északkelet-magyarországi régiók kora bronzkori történetét alapvetõen meghatározó relatív kronológiai kérdések megválaszolásához.
 A Tiszalúc–sarkadi lelõhelyet Kalicz Nándor fedezte fel 1960-ban, amikor az attól körülbelül másfél kilométerre lévõ Dankadombon a Nyírség- és a Hatvan-kultúra többrétegû telepén végzett ásatásokat. Az általa begyûjtött rézkori leletekre, és magára a lelõhelyre felhívta Patay Pál figyelmét, aki 17 éven keresztül – 1974 és 1990 között – végzett nagyszabású feltárásokat. Az ásatás során 10522 m2-nyi területet tártak fel.
    Északkelet-Magyarország nyugati területeinek bizonyos részén – ott, ahol a korai Nagyrév- és Nyírség-kultúra emlékanyaga nem jelenik meg – a makói népesség továbbélt, s így egy ideig párhuzamos a Makó- és a Nyírség-kultúra. Természetesen az északabbra lévõ Tiszalúc–sarkadi telepre mindez nem érvényes, hiszen ott a horizontális stratigráfia alapján tényként kell elfogadnunk, hogy a Makó- és a Nyírség-kultúra idõben követte egymást. Ott a makói telep megszûnése után a Nyírség-kultúra kis csoportja szállta meg a telepet, és nem elképzelhetetlen, hogy éppen a Dankadombról. Míg a Nyírség-mûvelõdés a kora bronzkorban a kialakuló tell kultúrák (Hatvan, Ottomány) genetikaI,kronológiai elõzményét képezték, addig – úgy tûnik – a makói népesség semmiféle szerepet nem játszott azok kialakításában.