Részlet Patay Pál A Tiszalúc-Sarkadi rézkori telep ásatásának eddigi eredményei című művéből
A Magyar Nemzeti Múzeum ásatásai között az utóbbi években jelentős helyet foglaltak el a Tiszalúc határában levő rézkori telepen a szerző vezetésével folytatott ásatások. A lelőhely község határának nyugati részén, a Sarka-ér jobb partján, a Sarkadi majortól mintegy 650, ellentétes irányban a Tisza ősi árterének (és feltehetőleg valamikori medrének) partjától 600 m-re fekszik az eret kísérő kisebb terephullámon. Ez 4-5 m-rel emelkedik az ér partja fölé és 1-2 m-rel haladja meg a tőle Ny-ra elterülő terepet. A legmagasabb pontja, egyben a telep közepe 102 m tengerszint feletti magasságában van. A lelőhelyet Kalicz Nándor fedezte fel 1960-ban, az attól mintegy másfél km-re fekvő Danka-dombon végzett ásatása alkalmával. Az általa begyűjtött és a miskolci Herman Ottó Múzeumban őrzött leleteket B.-Kutzián Ida ismertette egy Kisvezekényben (Malé Vozokany) 1967-ben rendezett szinpozionon. Felismerte azoknak a Török Gyula és Banner János által a hódmezővásárhelyi Hunyadi-halmon feltárt leletekkel rokon, egyben rézkori voltát és úgy vélte, hogy azok mintegy 40 magyarországi és az ország határain kívüli lelőhelyről származó anyaggal együtt egy, a javarézkor végére keltezendő, feltehetőleg a bodrogkeresztúri kultúra kései - "B"- szakaszával egyidős leletcsoporthoz tartoznak, amelyet "Hunyadi-halmi csoport" névvel jelölt meg. A szerzőnek a lelőhelyet ugyancsak Kalicz Nándor mutatta meg, 1974 tavaszán, amikor szemrevételezni óhajtotta a rézkori telepek kutatása céljából számításba vehetőket. A rézkori telepkutatást kettős cél vezette: behatóbban megismerni a javarészkor települési viszonyait (ugyanis addig jóformán csak a temetőit ismertük), egyben pedig tisztázni a bodrogkeresztúri kultúra és a Hunyadi-halmi "csoport" egymáshoz való viszonyát. Mindkét célt az ásatások százszázalékosan elérték. Legfeljebb azzal az eltéréssel, hogy nem a bodrogkeresztúri kultúra telepének bizonyult a lelőhely, hanem a Hunyadi-halmiénak. Szinte már az első ásatás megindulásának pillanatában, az első 4x4 m kiterjedésű szelvény feltárása során nyilvánvalóvá vált, hogy a telepen némileg a vonaldíszes kerámia kultúrájának házaira emlékeztető, földfeletti oszlopvázas házak álltak. Az ásatások alkalmával napfényre került gazdag leletanyag viszont egyre inkább arról győzött meg, hogy általa sikerült megoldani az Alföld java- és későrézkora közötti látszólagos paradoxont, hogy t. i. a két korszak korábban egymást követőnek vélt kultúrája, a bodrogkeresztúri és a badeni között nem mutatható ki kapcsolat. Megállapítható ugyanis, hogy a Hunyadi-halmi jellegű leletanyag egy, a bodrogkeresztúri kultúrából továbbfejlődött egyben tehát azt követő, ugyanakkor a badeni kultúra legidősebb szakaszát, a bolerázi csoportot megelőző kultúra hagyatéka. E kultúra a Kárpát-medencében nagy területen volt honos, a javarézkor egy szakaszát ott önállóan töltötte ki és a történelmi jelentősége semmivel sem kisebb, mint az őt megelőző bodrogkeresztúrié, amelyet a kutatás régóta kultúrának nevez. A "Hunyadi-halmi csoport" nevet tehát teljes mértékben indokolt "Hunyadi-halmi kultúra" névvel felváltani. A következőkben mi is ezt használjuk.